De Kedvesem, az élet így van jól, az élet akkor kedves, amikor zajlik

Mindenki jött valahonnan, mindenkinek van múltja, mind éltünk már meg poklokat és magasságokat. És most, amikor megismersz valakit, számít ez? Számít, hogy mit tett eddig vagy hogyan élt? Nem, minden bizonnyal nem. Nem tesz hozzá és nem vesz el abból, ahogyan most lehettek, most lehetnétek. Mégis folyton az agyadba kúszik, igaz? És nem érted miért, miért érdekel annyira mi minden történt már, hogyan alakult ki azaz ember, aki ma ő. És, hogyan alakultál ki te. Érdekes az ember, mindent akar tudni és semmit. Zavarja, ha olyat tudott meg, amit nem akart és az is zavarja, ha nem tudja meg. Minden frusztrálja. Sokszor csak bután pislog, máskor meg épp megváltja a világot. Alakítja az életet, variál, kombinál, szervez, tervez, aztán újratervez, új lehetőségek, mindig, valami új. Régen azt mondta az a néni, amikor már nem bírtam a folyton zsongást, hogy de kedvesem, az élet így van jól, az élet akkor kedves, amikor zajlik, megnyugodni, nem, megnyugodni mindenki csak a legvégén fog. Sokáig nem értettem, sokáig nem tudtam vele mit kezdeni, de én csak pihenni akarok, mondtam folyton, fáradt vagyok. Ma már nem mondom, ma már azt mondom, ha valaki kérdezi, hogy zajlik az élet és ez így van jól, valamit mindig tenni kell, valamerre mindig menni kell, szervezkedni, intézni, de az élet így kedves, így adja a lehetőségeket, a pillanatokat, a szeretetet, a szerelmet. Az élet mindig kedves hozzánk, mindig értünk működik, csak meg kell látnunk, mernünk kell élni vele. Nehéz, nehéz mindig lendületben lenni, én ezt tudom, olyannyira tudom, mint bárki más, mindenkinek megvan a maga fáradtsága, amikor azt mondja, nem, tovább már biztosan nem megy, aztán mégis lép még kettőt. Mégis van még bennünk, mindig van. Ezt el kell fogadni, ezt a kedves kis nyüzsgést körülöttünk és hinni, hinni, hogy ez így a jól, hiszen ő mondta, az élet úgy jó, ha zajlik, nem olyan nagy baj ez, megnyugodni majd a végén, tudod, amikor már semmi nem számít, de ma még minden itt van, végtelen lehetőségek halmaza.

S, ki gondolta volna, hogy egy nap itt leszek, hogy én mondom, milyen kedves.